A bécsi állami pénzverde, a Münze Österreich 2019.10.16-án indította útjára új, fél unciás tükörveretű arany sorozatát Die Magie des Goldes - Az arany varázslata címen. A sorozat évente megjelenő hat érméje azt mutatja be, hogy viszonyultak a régi nagy civilizációk ehhez a varázslatos nemesfémhez. Az első érme Mezopotámiába kalauzol, a későbbiek az ókori Egyiptom, az Inka birodalom, a szkíták, India és Kína aranykincseit mutatják majd be.
AZ ELSŐ ÉRME (2019) az ókori Mezopotámiába, a Tigris és az Eufrátesz folyók vidékére visz bennünket. Itt az aranyat isteni
eredetű fémnek tartották, csak a magasrangú vezetők és a papság birtokolhatták, mindenki másnak kötelezően be kellett szolgáltatni aranyát nekik. Az aranyat főként Egyiptomból szerezték be, ahol - hitük szerint - az utcák is arannyal voltak kirakva.
Az érme értékoldala legendás királyukat, II. Nabukodonozort ábrázolja (Kr.e. 640-562), akit az Ószövetség is több helyen említ. Dániel könyve szerint hatalmas szobrot állíttatott aranyból, és alattvalóit arra kötelezte, hogy térden állva imádják a bálványt. Az érme másik oldalán Ur városának ásatásain 1929-ben megtalált, 4500 éves arany bikafej látható, amely egy hárfát díszített, és jelenleg a British Múzeumban tekinthető meg.
A MÁSODIK ÉRME (2020) témája az ókori Egyiptom, ahol az aranyat az örökkévalóság szimbólumának, az "istenek húsának" tartották.
Az érme hátoldalán a világ egyik legismertebb ókori műtárgya, a gyermekkirály Tutankhamon több mint 3000 éves halotti maszkja látható. Ezt a drágakövekkel díszített, 10 kilogramm aranyból készült kincset 1922-ben találta meg a brit Howard Carter régész a Királyok völgyének egyik addig feltáratlan (és ki nem rabolt) sírkamrájában. Ma a Kairóban, az Egyiptomi Régiségek Múzeumában kiállítva kápráztatja el a látogatókat.
Az érme értékoldalán Tutankhamon apja, Akhenaten térdel, és a Napistent dicsőíti. A háttérben egy szarkofágban fáraó múmiája fekszik, a szarkofág alatt az arany hieroglifája látható.
A HARMADIK ÉRME (2021) témája az inkák birodalma, ahol az aranyat "a nap könnyeinek" vélték. Az inka birodalom a 13-16 században a mai Ecuadortól Chiléig húzódott, és több száz törzset foglalt magában. Az inkák az aranyművességnek vallási rituális jelleget adtak, csodálatos műalkotásokat készítettek a nemesfémből. Az élők közül egyedül az uralkodó viselhetett
aranyékszereket, ezzel mutatva, hogy ő a Napisten egyetlen leszármazottja és képviselője. Alkotásaik közül sajnos kevés maradt fenn a hódító spanyolok aranyéhsége miatt, mivel ők mindent beolvasztottak és hazaszállítottak.
Az érme hátoldalán lámafigura látható, amelyet isteni áldozatként ajánlottak fel (a British Museumban őriznek egy ilyen példányt). Mögötte a legendás aranytemplom kapuja jelenik meg, mellette a könnyező Napisten.
Az érme értékoldalán a stuttgarti Linden Múzeumban őrzött inka aranyfigura fejrészét ábrázolták. Az inka nemesifjak fülét szertartásosan kilyukasztották, nehéz fülbevalók hordásától megnyúlt fülcimpájuk miatt a spanyolok "nagyfülűeknek (Orejón) nevezték őket.
